Általános irodalom- és kultúratudomány 

Programvezető: Dr. Simon Attila 

E-mail: simon.attila@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bónus Tibor, Dr. Kulcsár-Szabó Ernő, Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán, Dr. Lénárt Tamás, Dr. Molnár Gábor Tamás, Dr. Simon Attila, Dr. Tamás Ábel

Az általános irodalom- és kultúratudomány sajátos szerepe a bölcsészettudományok jelenlegi ‒ erős mozgásban, átrendeződésben lévő ‒ tudományszerkezeti viszonyai közepette mindenekelőtt az lehet, hogy különös nyomatékkal állítja előtérbe azt a tényt, hogy az ember kulturális viszonylatok hálózatában alkotja meg (jelentős részben: kapja örökül) önmagát és környezetét. Vagyis hogy a világgal mindig csak valamilyen közvetítésen keresztül kerülünk kapcsolatba ‒ e közvetítés kulturális technikáinak egyike az irodalom is. Az irodalomtudománynak ennek következtében erős interdiszciplináris irányvételre van szüksége. Ennek az irányvételnek a legfontosabb orientáló pontjai: a bölcseleti tájékozódás (mindenekelőtt a nyelvfilozófia, a filozófiai antropológia, kultúrfilozófia, az érzékelés- és médiumelméletek, valamint a biopolitikai gondolkodás); az olyan, már önmagukban is összetett és csakis tudományköziként elgondolható kérdésirányok, mint az emlékezet, a performativitás, a test vagy az affektusok problémái; ember és politika (közösség), ember és technika, ember és médiumok viszonyai; a fordítás (egyáltalán a nyelvi és kulturális idegenség közvetítése) vagy éppen a vizuális kultúra kérdései. Ugyanakkor ez a komplex, interdiszciplináris jelleg és az erős elméleti orientáció elsődlegesen az irodalomhoz való hozzáférés kérdéseinek, módozatainak, technikáinak bővítését, artikulálását és módszertani megalapozását szolgálja, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az irodalom kutatóinak mindenekelőtt a nyelvművészeti alkotásként felfogott irodalmi szövegekkel kell értelmezői viszonyba kerülniük. Vagyis az említett (csupán példaként megnevezett, bővíthető) orientációk akkor tölthetik be megfelelően a szerepüket, ha az irodalmi szövegek retorikai és poétikai olvasásának performatív gyakorlatába ágyazódnak be. A programba olyan hallgatók jelentkezését várjuk, akik irodalomtudományos kérdéseiket a fenti keretben kívánják elhelyezni.

Összehasonlító irodalomtudomány 

Programvezető: Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán

E-mail: kulcsar-szabo.zoltan@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bengi László, Dr. Bónus Tibor, Dr. Deres Kornélia, Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán, Dr. Lénárt Tamás, Dr. Vincze Ferenc.

Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának összehasonlító irodalomtudományi programját Szegedy-Maszák Mihály, az egyetem (mai nevén) Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének professzora alapította 1993-ban. A programot 2016 óta Kulcsár-Szabó Zoltán professzor, a Tanszék jelenlegi vezetője irányítja. A kezdetektől számítva a program keretei között mintegy 50 sikeres védésre került sor. A doktori (PhD) fokozatukat a program keretei között megszerző kutatók közül jónéhányan a hazai egyetemek irodalomtudományi intézeteiben, köztük az ELTE nevezett tanszékén, továbbá kulturális közintézmények vezető munkatársaiként tevékenykednek.

A korábbi három éves, iskolaszerű képzési keretek között a program súlypontját az összehasonlító irodalomtörténet klasszikus tárgyterületei jelölték ki: a magyar irodalom jelentős életműveinek, történeti folyamatainak komparatív megközelítésű vizsgálata, különös tekintettel a nagy nyugat-európai irodalmi kultúrákkal (angol, francia, német) való kölcsönhatásokra a 19-20. században. A komparatisztika módszertani és fogalmi keretei közül különösen a kánonok kutatása, az összehasonlító műfajelmélet és -történet, illetve a művészetközi vizsgálódások határozták meg az egyéni disszertációs tervek spektrumát, amely idővel alkalmazkodott a leggyakrabban a „cultural studies” kategóriája alatt összefoglalt tudományterületi fejleményekhez, melyek nagyban érintették az összehasonlító irodalomtudomány diszciplináris önértelmezését is. Ez tükröződik a tudományközi vizsgálódásokat, valamint a tágan felfogott nem-irodalmi kultúra különféle jelenségköreire fókuszáló kutatásokat szorgalmazó témakiírások megnövekedett arányán. A program arculatának tartósan meghatározó, fontos elemét képezi továbbá a műfordítás elméletére és történetére, valamint a színháztörténet és -elmélet területére összpontosító témakínálat.

Az utóbbi években – immár a kétszer két éves, az egyéni projektekre nagyobb teret szabó új képzési rend keretei között – ezekhez a területekhez az összehasonlító líratörténet és -elmélet (különös tekintettel a modern költészetre), illetve az irodalom médiatörténeti és -elméleti vonatkozásainak vizsgálata csatlakozott, továbbá immár rendszeresen szerepelnek a kínálatban a közép-európai irodalmak összehasonlító vizsgálatára, illetve a populáris kultúra jelenségeinek kritikai feldolgozására alkalmat adó témakiírások. A program támogatja a kortárs társadalom meghatározó folyamatainak és kérdéseinek kultúraelméleti és/vagy filozófiai feldolgozására vállalkozó disszertációs terveket.

A program hallgatói rendszeres lehetőséget kapnak a Tanszékhez kötődő kutatói közösségek munkájában való részvételre (az utóbbi években elsősorban a Hálózati Kritikai Szövegkiadási, illetve az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport projektjeibe való bekapcsolódásra). A más programok felé is nyitott doktori kollégiumok folyamatos lehetőséget kínálnak az egyéni kutatómunka bemutatására és elemző megvitatására a képzés keretei között. A program mindenekelőtt az irodalom- és kultúratudomány, a modern filológiák, továbbá az esztétika, filozófia és színháztudomány területén végzett hallgatók jelentkezését fogadja. Lehetőség szerint biztosítja idegen (angol és német) nyelven tervezett doktori projektek irányítását is.  

A magyar és európai reneszánsz 

Programvezető: Dr. Kiss Farkas Gábor 

 E-mail:  kiss.farkas.gabor@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Kiss Farkas Gábor, Dr. Lovas Borbála, Dr. Seláf Levente,

Az Irodalomtudományi Doktori Iskola 'Magyar és európai reneszánsz' programja a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Régi Magyar Irodalom Tanszékén belül működik, témakiíróink legnagyobb része a tanszék jelenlegi, vagy volt oktatója. A 'Magyar és európai reneszánsz' doktori program korszakhatárai kiterjedtebbek a reneszánsz klasszikus értelmezésénél: lényegében minden lényegében a középkor kezdetétől egészen 1600 körülig minden időszakból születtek már doktori értekezések a doktori programon belül. A program diszciplináris háttere is tág: a program interdiszciplináris és plurilinguális, így nem csak a régi magyar irodalommal foglalkozunk. Más diszciplinák oktatóival (pl. történészekkel és művészettörténészekkel) együttműködve is vállaltunk már az elmúlt évtizedekben témahirdetéseket, és nem csak a magyar irodalom komparatista megközelítésére vállalkozunk, hanem más nyelvű irodalmak, így a középgörög, közép- és reneszánsz latin, ófrancia, provanszál, és más középkori és koraújkori irodalmak összehasonlító vizsgálatára is vállalkozunk, amennyiben a témához található a doktori programon belül megfelelő témavezető. A program oktatói szívesen fogadnak megkereséseket a régi magyarországi irodalom művelődéstörténetével, nyomdászat- és kiadói történetével kapcsolatos témákban is. A program oktatói által kutatott területek között megtalálhatók a 16. századi magyar irodalom kéziratos emlékei, paleográfiája, a kéziratosság jellegzetességei, egyháztörténet (Lovas Borbála), a középkori és reneszánsz líra formatörténet, poétika, a középkori irodalom adatbázisként való feldolgozhatósa, és az 1600 előtt magyar verses szövegek, az európai irodalom Magyarország-képe (Seláf Levente), a középkori és reneszánsz latin nyelv kárpát-medencei és közép-európai szövegei, a középkori és koraújkori magyarországi magyar és latin nyelvű irodalom, epika- és líratörténet (Kiss Farkas Gábor), a lírai szerelmi frazeológia kialakulása Európában és Magyarországon (Laczházi Gyula). Néhány példát ajánlunk a jelentkezők figyelmébe az utóbbi évtizedekben a programunkon kutatott disszertációs témáiból: Apokaliptika Bornemisza Péter prédikációiban; A bilingvis szövegkiadások korai története, Vitéz János mecénatúrája, Enyedi György prédikációinak textológiája, Az Érdy-kódex exemplumai, A Mária-tisztelet formái a magyarországi prédikációs irodalomban 1400 előtt, Zrednai (Vitéz) János politikai ideológiájának antik forrásai, Nicasius Ellebodius könyvtára, Liturgia Temesvári Pelbárt prédikációiban, Krizsafánfia György látomásainak recepciója, Irodalmi hálózatok a 16. századi Magyarországon. Doktori programunk nyitott a más egyetemekkel, kutatóintézetekkel való együttműködésre, így az eddigiekben is több alkalommal születtek doktori értekezések co-tutelle formában (pl. a Sorbonne-nal vagy a Bécsi Egyetemmel).

A program oktatói évről évre meghirdetik témáikat a doktori.hu weboldalon, de a pontos témaválasztáshoz érdemes felkeresni a programvezetőt és a választott témavezetőt a jelentkezést megelőző év őszén.

A magyar barokk

Programvezető: Dr. Laczházi Gyula 

 E-mail: laczhazi.gyula@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Förköli Gábor, Dr. Kiss Farkas Gábor, Dr. Laczházi Gyula, Dr. Lovas Borbála

A régi, azaz a felvilágosodás előtti magyar irodalom kutatásában hagyományosan elkülönül egymástól a reneszánsz, illetve a barokk tanulmányozása, jóllehet a két terület kutatói mindig szoros kapcsolatban álltak. A magyar barokk program a Balassi halála utáni közel kétszáz év kultúrájával foglalkozik: ezt az időszakot kora újkorként is szokás emlegetni, ezáltal hangsúlyozva, hogy olyan tendenciák is felfedezhetők benne, amelyek a modern kort előlegezik, jóllehet az irodalomról való gondolkodás terén a modern kori felfogástól eltérő nézetek jellemzőek.

            Mint általában a régi magyar irodalom kutatása, a barokk program is határozottan interdiszciplináris jellegű: az itt folyó kutatások nem korlátozódnak a mai értelemben vett szépirodalomra, hanem éppúgy magukban foglalják az eszme-, a tudomány- és a politikatörténeti kérdésfeltevések lehetőségét, mint a kora újkori kultúra antropológiai vagy mediális összefüggéseinek a vizsgálatát. Így Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István vagy Faludi Ferenc irodalmi munkássága mellett a program profiljába tartozik például Apáczai Csere János tudományos tevékenységének vagy az önéletíró Bethlen Miklós filozófiai és teológiai tájékozódásának vizsgálata is.

            A magyar barokk programot alapító és hosszabb ideig vezető Kovács Sándor Iván a Zrínyi-kutatásokat állította a középpontba: kezdeményezései sok szempontból ma is folytathatónak  bizonyulnak. Többek között éppen a Zrínyi-kutatások ösztönzésének köszönhetően a program profiljában igen hangsúlyos a poétika- és a retorikatörténeti összefüggések vizsgálata. Emellett a doktori képzésben is nagy szerepet kapnak a filológiai és textológiai problémák, hiszen a kora újkori forrásszövegek feltárása, textológiai gondozása ma is megkerülhetetlen feladat, mely csak megfelelő szakmai ismeretek birtokában végezhető el. E hagyományos kérdésirányok mellett az utóbbi időszak barokk-kutatásaiban különösen termékenynek mutatkozott az írásosság kéziratos és nyomtatott változatának egymás melletti jelenlétének vizsgálata, vizualitás és textualitás lehetséges kapcsolódási módjainak elemzése, illetve a kora újkori szövegek antropológiai dimenzióinak feltárása, így az érzelemtörténeti kutatások. Minthogy a korszakban általános volt a latin nyelv ismerete és használata, a program profiljába beletartozik a magyarországi szerzők latin nyelvű szövegeinek tanulmányozása is.

            A jelentkezők ebből következően a kutatási lehetőségek széles tárházából választhatnak egyéni érdeklődésüknek megfelelő témát. A magyar barokk program hallgatóinak lehetősége van rá, hogy bekapcsolódjanak a hazai régi magyaros tudományos életbe. Ezen túlmenően – minthogy a barokk-kutatások a korszak jellegéből következően mélyen beágyazottak a nemzetközi tudományosságba, sokszor sikeresen pályáznak külföldi ösztöndíjakra, külföldi kutató utakon vesznek részt.

A magyar és európai felvilágosodás 

Programvezető: Dr. Szilágyi Márton

E-mail: szilagyi.marton@btk.elte.hu

2026 február 1-től 2027 január 31-ig helyettesíti: Dr. Balogh Piroska- balogh.piroska@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Balogh Piroska, Dr. Devescovi Balázs, Dr. Szilágyi Márton, Dr. Vedarna Gábor

A doktori programot Bíró Ferenc professzor alapította, azzal a céllal, hogy legyen mód a tágan értelmezett 18. századdal foglalkozó irodalomtörténeti kutatások módszeres szervezésére. Később a program vezetését Szilágyi Márton vette át, aki jelenleg is irányítja azt.

Időközben a doktori program lassan kibővült, miközben eredeti céljáról sem mondott le: továbbra is fogadni kívánja mindazokat, akik a magyarországi 18. század irodalmi, kulturális jelenségeivel nemzetközi perspektívában, elmélyülten foglalkozni szeretnének, s ebből kívánnak doktori fokozatot szerezni. Ám jelenleg a képzés egyre inkább feloldotta a szigorú kronológiai határokat, a „felvilágosodás” fogalmát nem feltétlenül egy korszak, hanem inkább egy beállítódás, egy mentalitás jelölőjeként fogván föl, a témák eredendő interdiszciplinaritását egyre inkább előtérbe kívánja állítani, az eszmetörténet, a kulturális antropológia vagy éppen a mikrotörténet irányába is nyitottá téve a megközelítéseket. Ennek a módszertani tudatosságnak a jegyében most már a program kifejezetten 19. századi témákat is befogad, ha azok illeszkednek program oktatóinak kutatói és témavezetői kompetenciájába. A program – őrizvén eredeti, az alapításkor megfogalmazott céljait – nagy súlyt helyez a latinitással való foglalkozásra, s ezt külön is beépítette a képzés folyamatába, bármilyen témával foglalkozzék is a jelölt.

A program esetenként bevon társ-témavezetőket is, de alapvetően a XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék munkatársaira támaszkodik. Jelenlegi, aktív témavezetőink: Szilágyi Márton egyetemi tanár, Vitekné Balogh Piroska habilitált egyetemi docens, Vaderna Gábor habilitált egyetemi docens, Devescovi Balázs egyetemi adjunktus.

Az ide pályázók témaválasztását a jelentkezés előtt a program vezetőjével kell egyeztetni és jóváhagyatni.

Romantika és kora modern magyar irodalom

Programvezető: Dr. Vaderna Gábor

E-mail: vaderna.gabor@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bednanics Gábor, Dr. Eisemann György, Dr. Gergye László

A program közelítőleg a magyar irodalomnak a felvilágosodás korát követő s a Nyugat indulásáig datálható évszázadával foglalkozik. Történetileg igen összetett periódusról van szó: a romantikus esztétika átfogó érvényesülését, a formák későromantikus változásait és a modernség kezdeteit foglalja magába. A romantikának és 19. századi alakulástörténetének mint a nemzeti, európai önismeretnek és kulturalitásnak a kulcsfontosságú szerepét  napjaink korszerű kutatásai egyöntetűen kiemelik. A vezető interpretációs irányzatok, a hermeneutikai-recepcióesztétikai módszer, a dekonstrukció, a mediológiai-kulturológiai törekvések egyaránt nagy nyomatékkal hivatkoznak azokra az alapvető historikus változásokra, melyek ebben az időszakban végbementek. Feltárván például, hogy a modern rögzítő és közvetítő közegek, a kommunikáció technikai feltételei olyan eljárásokkal élnek, melyek a romantikus alkotásmód és képzelőerő folyományainak tekinthetők. S egyúttal ezen újabb fejlemények fényében értelmezhetők át az individualitás, az identitás, a nyelv- és művészetfelfogás napjainkban egyaránt meghatározó vonásai. A program figyelembe veszi a korabeli „följegyzőrendszerek” sajátosságait, a kulturológiai-mediológiai szempontok ösztönzéseit, kitekintve a nyomtatott terjesztés (könyvek és az újságok-folyóiratok) médiumainak meghatározó közlésmódjára, majd a fénykép, a fonográf, a gramofon, a gépírás, a film egyre tömegesebb elterjedésének következményeire. E látásmód felfigyel a romantikus-későromantikus nyelvnek az írásbeliséget és a beszédet szembesítő és harmonizáló közegeire (a népiességtől a „nagyváros-élmény” érzékelésmódjáig), valamint a modernizálódó irodalomnak eddig többnyire csak a stilusformák szerint elemzett irányzataira (naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió). Olyan „klasszikus” szerzők munkássága kerülhet tárgyalásra mint Vörösmarty Mihály. Petőfi Sándor, Arany János, vagy a prózairodalmat tekintve Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, stb. Modernizálódó irodalmunkból pedig Asbóth Jánostól Cholnoky Viktorig, Petelei Istvántól Lovik Károlyig, Gárdonyi Gézától Bródy Sándorig sorolható a jeles szerzők életművének sora. Műfajtörténetileg említhető a természetlíra és a vallomáslíra fordulata, az elbeszélő költemény, a ballada és a történelmi regény újraformálása, a kalandregény, a novella, az anekdotikus beszédmód modernizálódása, az esztétizmus és a fantasztikum sajátos jelentkezése.  A vonatkozó poétikai eljárások a modernitás későbbi szakaszaiban, a posztmodernnek nevezhető irodalomban is meghatározók lesznek – a képzés határozottan nyitni kíván e hatástörténeti távlatra is, illetve az onnan visszaérthető jelenségekre.

      A program tehát a hagyományos – persze új szempontokat beépítő – nyelvi-poétikai, műfajtörténeti és komparatisztikai vizsgálódások mellett a mediológiai vonatkozások érvényesítésével karöltve a társművészeti kitekintés és a művelődéstörténeti perspektíva bevonására is vállalkozik, különös tekintettel Közép-Európának az adott korszakokban betöltött kulturális szerepére. Emellett nagy nyomatékot helyez a korszerű elméleti ismeretek megszerzésére és applikálásuk gyakorlatára. Nem téveszti szem elől, hogy egy újabb kommunikációs „forradalom”, az elektronikus információ korát éljük, mely fejlemény alapvetően változtatja meg az irodalom létmódját, s egész tudományágunkat újabb, megkerülhetetlen kihívások elé állítja.

Az irodalmi modernség

Programvezető: Dr. Gintli Tibor

E-mail:  gintli.tibor@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Gintli Tibor, Dr. Józan Ildikó, Dr. Kosztolánczy Tibor,

Az irodalmi modernség program 19. század utolsó évtizedétől a 20. század közepéig terjedő időszak magyar irodalmát tekinti tárgyának, ennek a korszaknak a kronológiai határait azonban nem kezeli mereven, hiszen a szerzői életművek, illetve a poétika- és műfajtörténeti problémakörök gyakran átnyúlnak a korszakhatárokon. A képzés elsősorban az említett időszak irodalmának poétikai kérdéseit állítja középpontba, különös hangsúlyt fektetve a hagyomány és a poétikai újítás egymással összefonódó kapcsolatára. A magyar irodalom jelenségeit igyekszik minden esetben nemzetközi kontextusba helyezve értelmezni, reflektálva arra, hogy a modernség fogalma mást jelent a különböző nemzeti irodalmak kontextusában, illetve, hogy a modernség egy-egy nemzeti irodalom esetében is kizárólag egymás mellett élő, eltérő diskurzusok együtteseként gondolható el. Ennek megfelelően program hangsúlyt helyez a magyar modernség sajátos vonásainak bemutatására, melyeket az európai modernség ösztönző hatása, valamint a 19. századi magyar irodalmi hagyomány folytatása és átértelmezése együttesen alakított. A korszak irodalmának tanulmányozása során mindkét inspiráció azonos mértékékű figyelmet érdemel, ellentétben a korszak számos szerzőjének irodalmi önértelmezésével, amely a modernséget a 19. századi hazai hagyományokkal történő szakítás paradigmájaként gondolta el.

A nemzetközi kontextus folytonos szem előtt tartása a legfontosabb garanciája annak, hogy a nemzeti tudományok elkerüljék az önmagukra záródás csapdáját. A program a nemzetközi horizont fontosságát hangsúlyozandó támogatja a kifejezetten komparatisztikai szempontú témaválasztást is, amennyiben az a hazai modernség egy poétikai jelenségét vagy egy adott szerző műveit vizsgálja nemzetközi kontextusban. Ha a választott téma úgy kívánja, ilyen esetekben lehetőséget biztosít a megosztott témavezetésre is. A komparatisztikai aspektust érvényesítő témaválasztás esetében arra bíztatjuk hallgatóinkat, hogy a nagy európai irodalmak mellett a kelet-európai, regionális kontextus is bátran válasszák a hazai jelenségek vizsgálatának viszonyítási alapjául, mivel ez a perspektíva jelentőségéhez képest még mindig nagyon kevéssé érvényesül a hazai irodalomtudományi kutatásokban.

A képzés elsősorban a korszak poétikai alakulástörténetének vizsgálatára koncentrál, mind a műfajtörténet, mind az életművek, de az egyes alkotások esetében is. Ezt a közelítésmódot ugyanakkor nem kezeli mereven, és nem utasítja el az utóbbi években egyre inkább megerősödő kontextuális vizsgálat szempontrendszerét sem. Utóbbi érvényesítése során azonban mindvégig fontosnak véli a poétikai vonatkozások felvázolását, mert ezek híján a kontextuális vizsgálat könnyen ideológiai tételek illusztrációjává változtathatja az irodalmi műalkotás értelmezését. A kontextuális érdekeltségű témák esetében elsősorban a különböző individuális és kollektív identitás-konstrukciók vizsgálata illeszkedik a program profiljába.

A modernség magyar irodalmában, jórészt az esztétizmus hatására, erősen jelen volt a szépirodalom és a populáris kultúra hierarchikus szemléletű megközelítése. A program nem osztja ezt a szemléletmódot, ezért lehetőséget kínál az olyan műfajok és életművek kutatására, melyet az egykorú kritika lényegében kizárt a komoly tanulmányozást érdemlő jelenségek köréből. Általában is bátorítjuk az olyan témaválasztást, amely az elfogadott kánonokkal szemben alternatív álláspontot képvisel, s olyan mellőzött műfajokat, műveket, illetve szerzőket állít középpontba, melyek a jelen befogadói pozíciójából közelítve mégis nagy megszólító erővel rendelkeznek, illetve izgalmas poétikatörténeti kérdéseket vetnek fel. Az erős kanonikus pozícióval rendelkező művek és szerzők esetében ugyancsak elsősorban az újszerű közelítésmódok, a hazai irodalomtudomány által kevésbé preferált szempontokat érvényesítését részesíti előnyben.

1945 utáni magyar irodalom 

Programvezető: Dr. Schein Gábor

E-mail: schein.gabor@btk.elte.hu

Az ELTE BTK „1945 utáni magyar irodalom” doktori programjának célja, hogy sokoldalú elméleti alapozású irodalomtörténeti képzéssel nyújtson bevezetést a korszak kutatásával összefüggő kérdésekbe. Fontosnak tartjuk, hogy a doktori hallgatók alaposan ismerjék a tudományterület kutatását az elmúlt évtizedekben meghatározó irodalomelméleti és a kultúratudomány területén kibontakozó elméleti diskurzusokat, jártasságot szerezzenek a textológiai problémák kezelésében, megbízható ismeretekre tegyenek szert az egyes műfajok poétikatörténeti kutatásában, a recepciótörténeti vizsgálatokban, és az intézménytörténet, valamint az irodalompolitika alakulástörténetében is. Ezt a célt a program részben olyan, a képzés három éve alatt egymásra épülő tanegységek indításával igyekszik elérni, amelyek tematikájukkal lefedik a felsorolt területeket, részben pedig azzal, hogy   − a korszak irodalomtörténeti kutatásának interdiszciplináris kereteit biztosítandó −  a kutatási program egyéni igényei szerint lehetőséget kínál a rokon tudományterületekről (történelem, filozófia, nyelvelmélet, szociológia, pszichológia, stb.) választott tanegységek felvételére. A rokon diszciplínákhoz tartozó tanegységek elvégzését a program az egyedi témákhoz és hallgatói igényekhez szabja.  

A képzés további célja, hogy hozzásegítse a hallgatókat önálló kutatásaik megtervezéséhez és megvalósításához. A program ennek keretében vállalja az egyedi témák szakszerű gondozását. A tervezés és a megvalósítás során a doktori hallgatók egyéni konzultációk formájában folyamatos segítséget kapnak a program vezetőjétől, oktatóitól, elsősorban a témavezetőtől. A témavezető személyét a hallgató szabadon választhatja meg, és arra is van mód, hogy a témavezetés munkája több oktató között oszoljék meg. A témavezető(k) nem csupán a képzés három éve alatt, hanem mindaddig, amíg a doktori disszertáció el nem készül, személyes felelősséget vállal(nak) a doktori értekezés és a hallgató tudományos munkájának folyamatos fejlődéséért. 

                A program azt is céljául tűzi ki, hogy hallgatóit bevezesse a korszak kutatásának szakmai életébe. Ennek érdekében rendszeresen konferenciákat szervez, kiadványokat állít össze, illetve hozzásegíti hallgatóit, hogy más intézmények által szervezett konferenciákon megnyilvánulási lehetőséghez jussanak.

Az uráli népek folklórja és irodalma 

Programvezető: Dr. Bereczki András

E-mail: bereczki.andras@btk.elte.hu

A doktori program kurzusainak listája itt található: http://epika.web.elte.hu/doktor/uralisztika.pdf

Az uráli népek folklórja és irodalma az Irodalomtudományi Doktori Iskola programja. Elsősorban irodalmi és folklór témákra összpontosít, de az uralisztikai kutatások más, nem nyelvtudományi területei, mint a kultúrtörténet, a történelem, a néprajz és a kulturális antropológia is megtalálható a kutatási területek között. A program sokrétűsége abban rejlik, hogy az uráli nyelveket beszélő népek kulturálisan nagyon különbözőek. A finn és az észt irodalom komoly hagyományokkal rendelkezik, és a nemzeti nyelv egyben államnyelv is, miközben más finnugor nyelvű népek kétnyelvűek és kisebbségben élnek Oroszországban. A szibériai ún. fiatal írásbeliségű finnugor népek életmódja és kultúrája elsődlegesen továbbra is szóbeli: a folklór és a szépirodalom nem vált el teljesen egymástól. A szerteágazó tematika miatt a kurzusokat az aktuális hallgatók érdeklődéséhez igazítjuk.

Felvételi követelmények:

• bölcsészettudományi MA diploma legalább jó (4) eredménnyel - külföldi jelentkezőknek: hungarológus (finn, észt, komi stb. nyelvszakos) MA diploma,
• tudományos teljesítmény (diákköri dolgozat, ismertetés, előadás),
• a motiváció bemutatása,
• a jövőbeni dolgozat témájának bemutatása,
• legalább két idegen nyelv (főleg orosz, német, angol) igazolt ismerete.

 

Könyvtár- és információtudomány

Programvezető: Dr. Kiszl Péter

E-mail:kiszl.peter@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bíbor Máté, Dr. Csík Tibor, Dr. Fodor János,

Dr. Hajdu Ágnes, Dr. Kiszl Péter, Dr. Tózsegi Zsuzsanna

A Magyarországon egyedülálló könyvtár- és információtudományi (Library and Information Science – LIS) doktori program célja: (1) a tudós könyvtáros és az információs szakértő-kutató utánpótlás biztosítása; (2) a könyvtárakat és a tudástárakat irányító munkatársak kompetenciáinak tudományos szintre emelése; (3) a szakmai továbbfejlődést és nemzetközi kapcsolódási pontokat kínáló új kutatási irányok kijelölése; (4) a tudományos vizsgálatokhoz kutatói infrastruktúra rendelkezésre bocsátása; (5) a kutatási eredmények disszeminációja; (6) tudományosan megalapozott gyakorlati megoldásokkal szolgálni a könyvtárak és más memóriaintézmények korszerű működését.

A doktori program főbb tématerületei: könyv-, könyvtár- és sajtótörténet; információtörténet és információelmélet; formai és tartalmi feltárás; olvasási, művelődési trendek; infokommunikációs fejlődés társadalmi folyamatainak elemzése; multifunkciós könyvtárügy; könyvtármenedzsment; könyvtárinformatika; információs etika; esélyegyenlőség; hálózati kutatás-fejlesztési és üzleti irányultságú információszervezés; pénzügyi kultúra fejlesztése; információgazdálkodás stb.

A kutatások kapcsolódnak a könyvtár- és információtudomány valamennyi részterületéhez, legújabb innovációihoz és a tudástársadalom számtalan stratégiai vonulatához. Több mint két évtizede működő programunk bölcsész elkötelezettséggel, széles spektrumú irodalom- és kultúratudományi közegben segíti a doktoranduszok előmenetelét.

Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete az ország elsőként alapított (2019-ben immár 70 éves) és egyben első számú, teljes képzési kínálattal (alapképzés, mesterképzés, tanárképzés, doktori képzés) és legnagyobb hallgatói létszámmal rendelkező egyetemi könyvtár- és információtudományi tudósműhelye. Nemcsak interdiszciplináris kutatási hagyományokkal és elismert kutató-oktatókkal, de hazai és nemzetközi szakmai együttműködő partnerei révén kiterjedt tudományos kapcsolati hálóval rendelkezik.

Magyar és összehasonlító folklorisztika 

Programvezető: Dr. Bárth Dániel

E-mail: barth.daniel@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bárth Dániel, Dr. Smid Mária Bernadett, Dr. Vincze Kata Zsófia, Dr. Vassányi Miklós, Dr. Ilyefalvi Emese

A doktori program 1996-tól 2009-ig a ELTE BTK Néprajztudományi Doktori Iskolája keretében működött, alapítója és mentora, Voigt Vilmos vezetésével. Az önálló néprajzi doktori iskola megszűnése után került az Irodalomtudományi Doktori Iskola keretébe.

A program az utóbbi évtizedben kiválóan megjeleníti azt a tematikus nyitottságot és sokszínűséget, amely egyenesen következik a folklorisztika mint tudományszak többarcúságából: egyszerre jellemzi egy klasszikus humántudományi és modern társadalomtudományos karakter, részét képezi az empirikus kultúratudományi érdeklődés a történelem és a jelenkor jelenségei iránti egyaránt. E többarcúság tükröződik a program témakiírásaiban és a doktoranduszok témaválasztásaiban.

Az utóbbi évtized jellemző kutatási területei a program keretén belül: történeti folklorisztika, folklorisztikai tudománytörténet (19–20. század), archivális források a folklorisztika szolgálatában, történeti szokáskutatás, a mindennapok alakzatai a 18–20. században, papok a lokális közösségekben, népi és lokális vallás, szövegfolklorisztika, a kortárs társadalmak folklórja, a zsidóság történeti és jelenkori identitáskonstrukciói, kortárs vallási jelenségek, Európán kívüli népek vallástörténete és vallásantropológiája stb.

A program hallgatói bekapcsolódhatnak a Folklore Tanszéken zajló kutatási projektekbe, részt vesznek a konferenciaszervezésekben és publikációkban. Archivális és terepmunka tapasztalataikat az oktatásban hasznosítják.

 

Színháztudomány Doktori Program (2026-tól)

Programvezető: Dr. Imre Zoltán

email: imre.zoltan@btk.elte.hu

Oktatók: Dr. Darida Veronika, Dr. Deres Kornélia, Dr. Imre Zoltán, Dr. Nemes Z. Márió, Dr. Pikli Natália, Dr. Pintér Tibor, Dr. Ring Orsolya, Dr. Schein Gábor, Dr. Simon Attila, Dr. Szilágyi Márton, Dr. Teller Katalin, Dr. Török Tamara, Dr. Závada Péter

Az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának keretén belül létrehozott Színháztudomány Doktori Program egyik legfontosabb célja, hogy nemzetközi hírnévre igényt tartó oktató- és kutatóműhely jöjjön létre. Az ELTE BTK-n, különösen a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetben és a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetben, számos olyan kolléga található, akik kiterjedt publikációs tevékenységgel és bőséges tanári tapasztalattal rendelkezve képesek doktori hallgatókat a dráma- és színháztudomány témaköreiben oktatni és a doktori fokozathoz szükséges készségekkel ellátni, ezzel hazai, sőt nemzetközi igényeknek is képesek megfelelni. A Színháztudomány Doktori Program oktatóinak már eddig is számos doktori fokozatot szerzett tanítványa volt, és most végre lehetőséget kínálunk a leendő hallgatók számára, hogy a dráma- és színháztudomány területén önálló programban sajátíthassák el a doktori fokozathoz szükséges ismereteket és készségeket.

Hazánkban az ELTE BTK az egyetlen olyan Bölcsészettudományi Kar, ahol létezik önálló Színháztudomány Doktori Program. A Program egyrészt alapvetően elmélet- és történet-fókuszú, azaz bölcsésztudományi orientáltsággal rendelkezik. Másrészt pedig oktatóink eltérő szakmai hátteréből fakadóan interdiszciplináris és a kortárs hazai és nemzetközi/európai színházi gyakorlatot előtérbe állító megközelítéssel bír. Oktatóink nemzetközi kapcsolatai révén az is nyilvánvaló, hogy szakembergárdánk nemzetközi téren jelentős tapasztalatokkal rendelkezik. Oktatóink a nagy európai nyelveken rendszeresen tartanak órákat, konferenciákon adnak elő, jelentős nemzetközi folyóiratokban publikálnak és nemzetközi kutatócsoportokban aktívak, azaz már meglévő nemzetközi tapasztalataikat és kapcsolataikat gyümölcsözően tudják kamatoztatni a képzésre jelentkező hallgatók részére is.

Az ELTE BTK színes képzési portfóliójának köszönhetően, a Színháztudomány Doktori Program oktatói képesek a dráma- és színháztudomány számos területét lefedni, beleértve az utóbbi időben népszerűvé váló témákat is (pl. intermediális előadások, közösségi színházi projektek, a színháztörténet mint kultúrtörténet, gyakorlati színházi modellek stb.). Oktatóink közül számosan jelenleg is, vagy korábban aktívan dolgoznak/dolgoztak színházban, vagy színházi témákkal foglalkozó újságoknál szerkesztőként és kritikusként, így a színházi terület gyakorlati oldalát is ismerik. Ez lehetőséget biztosít a képzés számára, hogy olyan hallgatókat is felvegyünk, akik a színházat annak gyakorlati oldala felől közelítik meg. Sőt,

olyan hallgatók jelentkezésére is számítunk, akik valamelyik szakember vagy annak kutatási területe miatt választják ezt a képzést.

Oktatási és kutatási céljaink között szerepel, olyan oktatók/kutatók képzése, akik a dráma- és színháztudományt magas szinten kívánják művelni, bekapcsolódva a hazai és a nemzetközi tudományos életbe. A kiemelkedően tehetséges hallgatókat jelenleg, s a továbbiakban is kutatócsoporttá szervezzük (lásd Hiányzó (színház)történetek kutatócsoport) a hazai dráma- és színháztörténet egyébként hiányosan feldolgozott területeinek feltárása érdekében NKFI vagy ERC, vagy egy azzal ekvivalens projekt keretében. A Program hallgatóinak oktatóként is számos lehetősége van arra, hogy bekapcsolódjon az ELTE BTK Színházi képzéseibe. A későbbiekben pedig a Programon végzett, kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatók biztosíthatják a Karunkon működő Színházi képzés utánpótlását.