Általános irodalom- és kultúratudomány 

Programvezető: Dr. Simon Attila 

E-mail: simon.attila@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bónus Tibor, Dr. Kulcsár-Szabó Ernő, Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán, Dr. Lénárt Tamás, Dr. Molnár Gábor Tamás, Dr. Simon Attila, Dr. Tamás Ábel

Az általános irodalom- és kultúratudomány sajátos szerepe a bölcsészettudományok jelenlegi ‒ erős mozgásban, átrendeződésben lévő ‒ tudományszerkezeti viszonyai közepette mindenekelőtt az lehet, hogy különös nyomatékkal állítja előtérbe azt a tényt, hogy az ember kulturális viszonylatok hálózatában alkotja meg (jelentős részben: kapja örökül) önmagát és környezetét. Vagyis hogy a világgal mindig csak valamilyen közvetítésen keresztül kerülünk kapcsolatba ‒ e közvetítés kulturális technikáinak egyike az irodalom is. Az irodalomtudománynak ennek következtében erős interdiszciplináris irányvételre van szüksége. Ennek az irányvételnek a legfontosabb orientáló pontjai: a bölcseleti tájékozódás (mindenekelőtt a nyelvfilozófia, a filozófiai antropológia, kultúrfilozófia, az érzékelés- és médiumelméletek, valamint a biopolitikai gondolkodás); az olyan, már önmagukban is összetett és csakis tudományköziként elgondolható kérdésirányok, mint az emlékezet, a performativitás, a test vagy az affektusok problémái; ember és politika (közösség), ember és technika, ember és médiumok viszonyai; a fordítás (egyáltalán a nyelvi és kulturális idegenség közvetítése) vagy éppen a vizuális kultúra kérdései. Ugyanakkor ez a komplex, interdiszciplináris jelleg és az erős elméleti orientáció elsődlegesen az irodalomhoz való hozzáférés kérdéseinek, módozatainak, technikáinak bővítését, artikulálását és módszertani megalapozását szolgálja, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az irodalom kutatóinak mindenekelőtt a nyelvművészeti alkotásként felfogott irodalmi szövegekkel kell értelmezői viszonyba kerülniük. Vagyis az említett (csupán példaként megnevezett, bővíthető) orientációk akkor tölthetik be megfelelően a szerepüket, ha az irodalmi szövegek retorikai és poétikai olvasásának performatív gyakorlatába ágyazódnak be. A programba olyan hallgatók jelentkezését várjuk, akik irodalomtudományos kérdéseiket a fenti keretben kívánják elhelyezni.

Összehasonlító irodalomtudomány 

Programvezető: Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán

E-mail: kulcsar-szabo.zoltan@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bengi László, Dr. Bónus Tibor, Dr. Deres Kornélia, Dr. Kulcsár-Szabó Zoltán, Dr. Lénárt Tamás, Dr. Vincze Ferenc.

Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának összehasonlító irodalomtudományi programját Szegedy-Maszák Mihály, az egyetem (mai nevén) Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének professzora alapította 1993-ban. A programot 2016 óta Kulcsár-Szabó Zoltán professzor, a Tanszék jelenlegi vezetője irányítja. A kezdetektől számítva a program keretei között mintegy 50 sikeres védésre került sor. A doktori (PhD) fokozatukat a program keretei között megszerző kutatók közül jónéhányan a hazai egyetemek irodalomtudományi intézeteiben, köztük az ELTE nevezett tanszékén, továbbá kulturális közintézmények vezető munkatársaiként tevékenykednek.

A korábbi három éves, iskolaszerű képzési keretek között a program súlypontját az összehasonlító irodalomtörténet klasszikus tárgyterületei jelölték ki: a magyar irodalom jelentős életműveinek, történeti folyamatainak komparatív megközelítésű vizsgálata, különös tekintettel a nagy nyugat-európai irodalmi kultúrákkal (angol, francia, német) való kölcsönhatásokra a 19-20. században. A komparatisztika módszertani és fogalmi keretei közül különösen a kánonok kutatása, az összehasonlító műfajelmélet és -történet, illetve a művészetközi vizsgálódások határozták meg az egyéni disszertációs tervek spektrumát, amely idővel alkalmazkodott a leggyakrabban a „cultural studies” kategóriája alatt összefoglalt tudományterületi fejleményekhez, melyek nagyban érintették az összehasonlító irodalomtudomány diszciplináris önértelmezését is. Ez tükröződik a tudományközi vizsgálódásokat, valamint a tágan felfogott nem-irodalmi kultúra különféle jelenségköreire fókuszáló kutatásokat szorgalmazó témakiírások megnövekedett arányán. A program arculatának tartósan meghatározó, fontos elemét képezi továbbá a műfordítás elméletére és történetére, valamint a színháztörténet és -elmélet területére összpontosító témakínálat.

Az utóbbi években – immár a kétszer két éves, az egyéni projektekre nagyobb teret szabó új képzési rend keretei között – ezekhez a területekhez az összehasonlító líratörténet és -elmélet (különös tekintettel a modern költészetre), illetve az irodalom médiatörténeti és -elméleti vonatkozásainak vizsgálata csatlakozott, továbbá immár rendszeresen szerepelnek a kínálatban a közép-európai irodalmak összehasonlító vizsgálatára, illetve a populáris kultúra jelenségeinek kritikai feldolgozására alkalmat adó témakiírások. A program támogatja a kortárs társadalom meghatározó folyamatainak és kérdéseinek kultúraelméleti és/vagy filozófiai feldolgozására vállalkozó disszertációs terveket.

A program hallgatói rendszeres lehetőséget kapnak a Tanszékhez kötődő kutatói közösségek munkájában való részvételre (az utóbbi években elsősorban a Hálózati Kritikai Szövegkiadási, illetve az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport projektjeibe való bekapcsolódásra). A más programok felé is nyitott doktori kollégiumok folyamatos lehetőséget kínálnak az egyéni kutatómunka bemutatására és elemző megvitatására a képzés keretei között. A program mindenekelőtt az irodalom- és kultúratudomány, a modern filológiák, továbbá az esztétika, filozófia és színháztudomány területén végzett hallgatók jelentkezését fogadja. Lehetőség szerint biztosítja idegen (angol és német) nyelven tervezett doktori projektek irányítását is.  

 

A magyar és európai reneszánsz 

Programvezető: Dr. Kiss Farkas Gábor 

 E-mail:  kiss.farkas.gabor@btk.elte.hu

 

Az Irodalomtudományi Doktori Iskola 'Magyar és európai reneszánsz' programja a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Régi Magyar Irodalom Tanszékén belül működik, témakiíróink legnagyobb része a tanszék jelenlegi, vagy volt oktatója. A 'Magyar és európai reneszánsz' doktori program korszakhatárai kiterjedtebbek a reneszánsz klasszikus értelmezésénél: lényegében minden lényegében a középkor kezdetétől egészen 1600 körülig minden időszakból születtek már doktori értekezések a doktori programon belül. A program diszciplináris háttere is tág: a program interdiszciplináris és plurilinguális, így nem csak a régi magyar irodalommal foglalkozunk. Más diszciplinák oktatóival (pl. történészekkel és művészettörténészekkel) együttműködve is vállaltunk már az elmúlt évtizedekben témahirdetéseket, és nem csak a magyar irodalom komparatista megközelítésére vállalkozunk, hanem más nyelvű irodalmak, így a középgörög, közép- és reneszánsz latin, ófrancia, provanszál, és más középkori és koraújkori irodalmak összehasonlító vizsgálatára is vállalkozunk, amennyiben a témához található a doktori programon belül megfelelő témavezető. A program oktatói szívesen fogadnak megkereséseket a régi magyarországi irodalom művelődéstörténetével, nyomdászat- és kiadói történetével kapcsolatos témákban is. A program oktatói által kutatott területek között megtalálhatók a 16. századi magyar irodalom kéziratos emlékei, paleográfiája, a kéziratosság jellegzetességei, egyháztörténet (Lovas Borbála), a középkori és reneszánsz líra formatörténet, poétika, a középkori irodalom adatbázisként való feldolgozhatósa, és az 1600 előtt magyar verses szövegek, az európai irodalom Magyarország-képe (Seláf Levente), a középkori és reneszánsz latin nyelv kárpát-medencei és közép-európai szövegei, a középkori és koraújkori magyarországi magyar és latin nyelvű irodalom, epika- és líratörténet (Kiss Farkas Gábor), a lírai szerelmi frazeológia kialakulása Európában és Magyarországon (Laczházi Gyula). Néhány példát ajánlunk a jelentkezők figyelmébe az utóbbi évtizedekben a programunkon kutatott disszertációs témáiból: Apokaliptika Bornemisza Péter prédikációiban; A bilingvis szövegkiadások korai története, Vitéz János mecénatúrája, Enyedi György prédikációinak textológiája, Az Érdy-kódex exemplumai, A Mária-tisztelet formái a magyarországi prédikációs irodalomban 1400 előtt, Zrednai (Vitéz) János politikai ideológiájának antik forrásai, Nicasius Ellebodius könyvtára, Liturgia Temesvári Pelbárt prédikációiban, Krizsafánfia György látomásainak recepciója, Irodalmi hálózatok a 16. századi Magyarországon. Doktori programunk nyitott a más egyetemekkel, kutatóintézetekkel való együttműködésre, így az eddigiekben is több alkalommal születtek doktori értekezések co-tutelle formában (pl. a Sorbonne-nal vagy a Bécsi Egyetemmel).

A program oktatói évről évre meghirdetik témáikat a doktori.hu weboldalon, de a pontos témaválasztáshoz érdemes felkeresni a programvezetőt és a választott témavezetőt a jelentkezést megelőző év őszén.

A doktori program témahirdetői: Dr. Horváth Iván, Dr. Kiss Farkas Gábor, Dr. Seláf Levente

A magyar barokk

Programvezető: Dr. Laczházi Gyula 

 E-mail: laczhazi.gyula@btk.elte.hu

A régi, azaz a felvilágosodás előtti magyar irodalom kutatásában hagyományosan elkülönül egymástól a reneszánsz, illetve a barokk tanulmányozása, jóllehet a két terület kutatói mindig szoros kapcsolatban álltak. A magyar barokk program a Balassi halála utáni közel kétszáz év kultúrájával foglalkozik: ezt az időszakot kora újkorként is szokás emlegetni, ezáltal hangsúlyozva, hogy olyan tendenciák is felfedezhetők benne, amelyek a modern kort előlegezik, jóllehet az irodalomról való gondolkodás terén a modern kori felfogástól eltérő nézetek jellemzőek.

            Mint általában a régi magyar irodalom kutatása, a barokk program is határozottan interdiszciplináris jellegű: az itt folyó kutatások nem korlátozódnak a mai értelemben vett szépirodalomra, hanem éppúgy magukban foglalják az eszme-, a tudomány- és a politikatörténeti kérdésfeltevések lehetőségét, mint a kora újkori kultúra antropológiai vagy mediális összefüggéseinek a vizsgálatát. Így Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István vagy Faludi Ferenc irodalmi munkássága mellett a program profiljába tartozik például Apáczai Csere János tudományos tevékenységének vagy az önéletíró Bethlen Miklós filozófiai és teológiai tájékozódásának vizsgálata is.

            A magyar barokk programot alapító és hosszabb ideig vezető Kovács Sándor Iván a Zrínyi-kutatásokat állította a középpontba: kezdeményezései sok szempontból ma is folytathatónak  bizonyulnak. Többek között éppen a Zrínyi-kutatások ösztönzésének köszönhetően a program profiljában igen hangsúlyos a poétika- és a retorikatörténeti összefüggések vizsgálata. Emellett a doktori képzésben is nagy szerepet kapnak a filológiai és textológiai problémák, hiszen a kora újkori forrásszövegek feltárása, textológiai gondozása ma is megkerülhetetlen feladat, mely csak megfelelő szakmai ismeretek birtokában végezhető el. E hagyományos kérdésirányok mellett az utóbbi időszak barokk-kutatásaiban különösen termékenynek mutatkozott az írásosság kéziratos és nyomtatott változatának egymás melletti jelenlétének vizsgálata, vizualitás és textualitás lehetséges kapcsolódási módjainak elemzése, illetve a kora újkori szövegek antropológiai dimenzióinak feltárása, így az érzelemtörténeti kutatások. Minthogy a korszakban általános volt a latin nyelv ismerete és használata, a program profiljába beletartozik a magyarországi szerzők latin nyelvű szövegeinek tanulmányozása is.

            A jelentkezők ebből következően a kutatási lehetőségek széles tárházából választhatnak egyéni érdeklődésüknek megfelelő témát. A magyar barokk program hallgatóinak lehetősége van rá, hogy bekapcsolódjanak a hazai régi magyaros tudományos életbe. Ezen túlmenően – minthogy a barokk-kutatások a korszak jellegéből következően mélyen beágyazottak a nemzetközi tudományosságba, sokszor sikeresen pályáznak külföldi ösztöndíjakra, külföldi kutató utakon vesznek részt.

A doktori program témahirdetői: Dr. Förköli Gábor, Dr. Kiss Farkas Gábor, Dr. Laczházi Gyula, Dr. Lovas Borbála

A magyar és európai felvilágosodás 

Programvezető: Dr. Szilágyi Márton

E-mail: szilagyi.marton@btk.elte.hu

A doktori programot Bíró Ferenc professzor alapította, azzal a céllal, hogy legyen mód a tágan értelmezett 18. századdal foglalkozó irodalomtörténeti kutatások módszeres szervezésére. Később a program vezetését Szilágyi Márton vette át, aki jelenleg is irányítja azt.

Időközben a doktori program lassan kibővült, miközben eredeti céljáról sem mondott le: továbbra is fogadni kívánja mindazokat, akik a magyarországi 18. század irodalmi, kulturális jelenségeivel nemzetközi perspektívában, elmélyülten foglalkozni szeretnének, s ebből kívánnak doktori fokozatot szerezni. Ám jelenleg a képzés egyre inkább feloldotta a szigorú kronológiai határokat, a „felvilágosodás” fogalmát nem feltétlenül egy korszak, hanem inkább egy beállítódás, egy mentalitás jelölőjeként fogván föl, a témák eredendő interdiszciplinaritását egyre inkább előtérbe kívánja állítani, az eszmetörténet, a kulturális antropológia vagy éppen a mikrotörténet irányába is nyitottá téve a megközelítéseket. Ennek a módszertani tudatosságnak a jegyében most már a program kifejezetten 19. századi témákat is befogad, ha azok illeszkednek program oktatóinak kutatói és témavezetői kompetenciájába. A program – őrizvén eredeti, az alapításkor megfogalmazott céljait – nagy súlyt helyez a latinitással való foglalkozásra, s ezt külön is beépítette a képzés folyamatába, bármilyen témával foglalkozzék is a jelölt.

A program esetenként bevon társ-témavezetőket is, de alapvetően a XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék munkatársaira támaszkodik. Jelenlegi, aktív témavezetőink: Szilágyi Márton egyetemi tanár, Vitekné Balogh Piroska habilitált egyetemi docens, Vaderna Gábor habilitált egyetemi docens, Devescovi Balázs egyetemi adjunktus.

Az ide pályázók témaválasztását a jelentkezés előtt a program vezetőjével kell egyeztetni és jóváhagyatni.

A doktori program témahirdetői: Dr. Balogh Piroska, Dr. Szilágyi Márton, Dr. Vedarna Gábor.

Romantika és kora modern magyar irodalom

Programvezető: Dr. Vaderna Gábor

E-mail: vaderna.gabor@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bednanics Gábor, Dr. Eisemann György, Dr. Gergye László

A program közelítőleg a magyar irodalomnak a felvilágosodás korát követő s a Nyugat indulásáig datálható évszázadával foglalkozik. Történetileg igen összetett periódusról van szó: a romantikus esztétika átfogó érvényesülését, a formák későromantikus változásait és a modernség kezdeteit foglalja magába. A romantikának és 19. századi alakulástörténetének mint a nemzeti, európai önismeretnek és kulturalitásnak a kulcsfontosságú szerepét  napjaink korszerű kutatásai egyöntetűen kiemelik. A vezető interpretációs irányzatok, a hermeneutikai-recepcióesztétikai módszer, a dekonstrukció, a mediológiai-kulturológiai törekvések egyaránt nagy nyomatékkal hivatkoznak azokra az alapvető historikus változásokra, melyek ebben az időszakban végbementek. Feltárván például, hogy a modern rögzítő és közvetítő közegek, a kommunikáció technikai feltételei olyan eljárásokkal élnek, melyek a romantikus alkotásmód és képzelőerő folyományainak tekinthetők. S egyúttal ezen újabb fejlemények fényében értelmezhetők át az individualitás, az identitás, a nyelv- és művészetfelfogás napjainkban egyaránt meghatározó vonásai. A program figyelembe veszi a korabeli „följegyzőrendszerek” sajátosságait, a kulturológiai-mediológiai szempontok ösztönzéseit, kitekintve a nyomtatott terjesztés (könyvek és az újságok-folyóiratok) médiumainak meghatározó közlésmódjára, majd a fénykép, a fonográf, a gramofon, a gépírás, a film egyre tömegesebb elterjedésének következményeire. E látásmód felfigyel a romantikus-későromantikus nyelvnek az írásbeliséget és a beszédet szembesítő és harmonizáló közegeire (a népiességtől a „nagyváros-élmény” érzékelésmódjáig), valamint a modernizálódó irodalomnak eddig többnyire csak a stilusformák szerint elemzett irányzataira (naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió). Olyan „klasszikus” szerzők munkássága kerülhet tárgyalásra mint Vörösmarty Mihály. Petőfi Sándor, Arany János, vagy a prózairodalmat tekintve Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, stb. Modernizálódó irodalmunkból pedig Asbóth Jánostól Cholnoky Viktorig, Petelei Istvántól Lovik Károlyig, Gárdonyi Gézától Bródy Sándorig sorolható a jeles szerzők életművének sora. Műfajtörténetileg említhető a természetlíra és a vallomáslíra fordulata, az elbeszélő költemény, a ballada és a történelmi regény újraformálása, a kalandregény, a novella, az anekdotikus beszédmód modernizálódása, az esztétizmus és a fantasztikum sajátos jelentkezése.  A vonatkozó poétikai eljárások a modernitás későbbi szakaszaiban, a posztmodernnek nevezhető irodalomban is meghatározók lesznek – a képzés határozottan nyitni kíván e hatástörténeti távlatra is, illetve az onnan visszaérthető jelenségekre.

      A program tehát a hagyományos – persze új szempontokat beépítő – nyelvi-poétikai, műfajtörténeti és komparatisztikai vizsgálódások mellett a mediológiai vonatkozások érvényesítésével karöltve a társművészeti kitekintés és a művelődéstörténeti perspektíva bevonására is vállalkozik, különös tekintettel Közép-Európának az adott korszakokban betöltött kulturális szerepére. Emellett nagy nyomatékot helyez a korszerű elméleti ismeretek megszerzésére és applikálásuk gyakorlatára. Nem téveszti szem elől, hogy egy újabb kommunikációs „forradalom”, az elektronikus információ korát éljük, mely fejlemény alapvetően változtatja meg az irodalom létmódját, s egész tudományágunkat újabb, megkerülhetetlen kihívások elé állítja.

Az irodalmi modernség

Programvezető: Dr. Gintli Tibor

E-mail:  gintli.tibor@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Gintli Tibor, Dr. Józan Ildikó, Dr. Kosztolánczy Tibor,

Az irodalmi modernség program 19. század utolsó évtizedétől a 20. század közepéig terjedő időszak magyar irodalmát tekinti tárgyának, ennek a korszaknak a kronológiai határait azonban nem kezeli mereven, hiszen a szerzői életművek, illetve a poétika- és műfajtörténeti problémakörök gyakran átnyúlnak a korszakhatárokon. A képzés elsősorban az említett időszak irodalmának poétikai kérdéseit állítja középpontba, különös hangsúlyt fektetve a hagyomány és a poétikai újítás egymással összefonódó kapcsolatára. A magyar irodalom jelenségeit igyekszik minden esetben nemzetközi kontextusba helyezve értelmezni, reflektálva arra, hogy a modernség fogalma mást jelent a különböző nemzeti irodalmak kontextusában, illetve, hogy a modernség egy-egy nemzeti irodalom esetében is kizárólag egymás mellett élő, eltérő diskurzusok együtteseként gondolható el. Ennek megfelelően program hangsúlyt helyez a magyar modernség sajátos vonásainak bemutatására, melyeket az európai modernség ösztönző hatása, valamint a 19. századi magyar irodalmi hagyomány folytatása és átértelmezése együttesen alakított. A korszak irodalmának tanulmányozása során mindkét inspiráció azonos mértékékű figyelmet érdemel, ellentétben a korszak számos szerzőjének irodalmi önértelmezésével, amely a modernséget a 19. századi hazai hagyományokkal történő szakítás paradigmájaként gondolta el.

A nemzetközi kontextus folytonos szem előtt tartása a legfontosabb garanciája annak, hogy a nemzeti tudományok elkerüljék az önmagukra záródás csapdáját. A program a nemzetközi horizont fontosságát hangsúlyozandó támogatja a kifejezetten komparatisztikai szempontú témaválasztást is, amennyiben az a hazai modernség egy poétikai jelenségét vagy egy adott szerző műveit vizsgálja nemzetközi kontextusban. Ha a választott téma úgy kívánja, ilyen esetekben lehetőséget biztosít a megosztott témavezetésre is. A komparatisztikai aspektust érvényesítő témaválasztás esetében arra bíztatjuk hallgatóinkat, hogy a nagy európai irodalmak mellett a kelet-európai, regionális kontextus is bátran válasszák a hazai jelenségek vizsgálatának viszonyítási alapjául, mivel ez a perspektíva jelentőségéhez képest még mindig nagyon kevéssé érvényesül a hazai irodalomtudományi kutatásokban.

A képzés elsősorban a korszak poétikai alakulástörténetének vizsgálatára koncentrál, mind a műfajtörténet, mind az életművek, de az egyes alkotások esetében is. Ezt a közelítésmódot ugyanakkor nem kezeli mereven, és nem utasítja el az utóbbi években egyre inkább megerősödő kontextuális vizsgálat szempontrendszerét sem. Utóbbi érvényesítése során azonban mindvégig fontosnak véli a poétikai vonatkozások felvázolását, mert ezek híján a kontextuális vizsgálat könnyen ideológiai tételek illusztrációjává változtathatja az irodalmi műalkotás értelmezését. A kontextuális érdekeltségű témák esetében elsősorban a különböző individuális és kollektív identitás-konstrukciók vizsgálata illeszkedik a program profiljába.

A modernség magyar irodalmában, jórészt az esztétizmus hatására, erősen jelen volt a szépirodalom és a populáris kultúra hierarchikus szemléletű megközelítése. A program nem osztja ezt a szemléletmódot, ezért lehetőséget kínál az olyan műfajok és életművek kutatására, melyet az egykorú kritika lényegében kizárt a komoly tanulmányozást érdemlő jelenségek köréből. Általában is bátorítjuk az olyan témaválasztást, amely az elfogadott kánonokkal szemben alternatív álláspontot képvisel, s olyan mellőzött műfajokat, műveket, illetve szerzőket állít középpontba, melyek a jelen befogadói pozíciójából közelítve mégis nagy megszólító erővel rendelkeznek, illetve izgalmas poétikatörténeti kérdéseket vetnek fel. Az erős kanonikus pozícióval rendelkező művek és szerzők esetében ugyancsak elsősorban az újszerű közelítésmódok, a hazai irodalomtudomány által kevésbé preferált szempontokat érvényesítését részesíti előnyben.

1945 utáni magyar irodalom 

Programvezető: Dr. Schein Gábor

E-mail: schein.gabor@btk.elte.hu

Az ELTE BTK „1945 utáni magyar irodalom” doktori programjának célja, hogy sokoldalú elméleti alapozású irodalomtörténeti képzéssel nyújtson bevezetést a korszak kutatásával összefüggő kérdésekbe. Fontosnak tartjuk, hogy a doktori hallgatók alaposan ismerjék a tudományterület kutatását az elmúlt évtizedekben meghatározó irodalomelméleti és a kultúratudomány területén kibontakozó elméleti diskurzusokat, jártasságot szerezzenek a textológiai problémák kezelésében, megbízható ismeretekre tegyenek szert az egyes műfajok poétikatörténeti kutatásában, a recepciótörténeti vizsgálatokban, és az intézménytörténet, valamint az irodalompolitika alakulástörténetében is. Ezt a célt a program részben olyan, a képzés három éve alatt egymásra épülő tanegységek indításával igyekszik elérni, amelyek tematikájukkal lefedik a felsorolt területeket, részben pedig azzal, hogy   − a korszak irodalomtörténeti kutatásának interdiszciplináris kereteit biztosítandó −  a kutatási program egyéni igényei szerint lehetőséget kínál a rokon tudományterületekről (történelem, filozófia, nyelvelmélet, szociológia, pszichológia, stb.) választott tanegységek felvételére. A rokon diszciplínákhoz tartozó tanegységek elvégzését a program az egyedi témákhoz és hallgatói igényekhez szabja.  

A képzés további célja, hogy hozzásegítse a hallgatókat önálló kutatásaik megtervezéséhez és megvalósításához. A program ennek keretében vállalja az egyedi témák szakszerű gondozását. A tervezés és a megvalósítás során a doktori hallgatók egyéni konzultációk formájában folyamatos segítséget kapnak a program vezetőjétől, oktatóitól, elsősorban a témavezetőtől. A témavezető személyét a hallgató szabadon választhatja meg, és arra is van mód, hogy a témavezetés munkája több oktató között oszoljék meg. A témavezető(k) nem csupán a képzés három éve alatt, hanem mindaddig, amíg a doktori disszertáció el nem készül, személyes felelősséget vállal(nak) a doktori értekezés és a hallgató tudományos munkájának folyamatos fejlődéséért. 

                A program azt is céljául tűzi ki, hogy hallgatóit bevezesse a korszak kutatásának szakmai életébe. Ennek érdekében rendszeresen konferenciákat szervez, kiadványokat állít össze, illetve hozzásegíti hallgatóit, hogy más intézmények által szervezett konferenciákon megnyilvánulási lehetőséghez jussanak. :

Az uráli népek folklórja és irodalma 

Programvezető: Dr. Bereczki András

E-mail: bereczki.andras@btk.elte.hu

Az uráli népek folklórja és irodalma az Irodalomtudományi Doktori Iskola programja. Elsősorban irodalmi és folklór témákra összpontosít, de az uralisztikai kutatások más, nem nyelvtudományi területei, mint a kultúrtörténet, a történelem, a néprajz és a kulturális antropológia is megtalálható a kutatási területek között. A program sokrétűsége abban rejlik, hogy az uráli nyelveket beszélő népek kulturálisan nagyon különbözőek. A finn és az észt irodalom komoly hagyományokkal rendelkezik, és a nemzeti nyelv egyben államnyelv is, miközben más finnugor nyelvű népek kétnyelvűek és kisebbségben élnek Oroszországban. A szibériai ún. fiatal írásbeliségű finnugor népek életmódja és kultúrája elsődlegesen továbbra is szóbeli: a folklór és a szépirodalom nem vált el teljesen egymástól. A szerteágazó tematika miatt a kurzusokat az aktuális hallgatók érdeklődéséhez igazítjuk.

Felvételi követelmények:

• bölcsészettudományi MA diploma legalább jó (4) eredménnyel - külföldi jelentkezőknek: hungarológus (finn, észt, komi stb. nyelvszakos) MA diploma,
• tudományos teljesítmény (diákköri dolgozat, ismertetés, előadás),
• a motiváció bemutatása,
• a jövőbeni dolgozat témájának bemutatása,
• legalább két idegen nyelv (főleg orosz, német, angol) igazolt ismerete.

A doktori program kurzusainak listája itt található: http://epika.web.elte.hu/doktor/uralisztika.pdf

Könyvtártudomány 

Programvezető: Dr. Kiszl Péter

E-mail:kiszl.peter@btk.elte.hu

A doktori program témahirdetői: Dr. Bíbor Máté, Dr. Csík Tibor, Dr. Fodor János,

Dr. Hajdu Ágnes, Dr. Kiszl Péter, Dr. Tózsegi Zsuzsanna

A Magyarországon egyedülálló könyvtár- és információtudományi (Library and Information Science – LIS) doktori program célja: (1) a tudós könyvtáros és az információs szakértő-kutató utánpótlás biztosítása; (2) a könyvtárakat és a tudástárakat irányító munkatársak kompetenciáinak tudományos szintre emelése; (3) a szakmai továbbfejlődést és nemzetközi kapcsolódási pontokat kínáló új kutatási irányok kijelölése; (4) a tudományos vizsgálatokhoz kutatói infrastruktúra rendelkezésre bocsátása; (5) a kutatási eredmények disszeminációja; (6) tudományosan megalapozott gyakorlati megoldásokkal szolgálni a könyvtárak és más memóriaintézmények korszerű működését.

A doktori program főbb tématerületei: könyv-, könyvtár- és sajtótörténet; információtörténet és információelmélet; formai és tartalmi feltárás; olvasási, művelődési trendek; infokommunikációs fejlődés társadalmi folyamatainak elemzése; multifunkciós könyvtárügy; könyvtármenedzsment; könyvtárinformatika; információs etika; esélyegyenlőség; hálózati kutatás-fejlesztési és üzleti irányultságú információszervezés; pénzügyi kultúra fejlesztése; információgazdálkodás stb.

A kutatások kapcsolódnak a könyvtár- és információtudomány valamennyi részterületéhez, legújabb innovációihoz és a tudástársadalom számtalan stratégiai vonulatához. Több mint két évtizede működő programunk bölcsész elkötelezettséggel, széles spektrumú irodalom- és kultúratudományi közegben segíti a doktoranduszok előmenetelét.

Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete az ország elsőként alapított (2019-ben immár 70 éves) és egyben első számú, teljes képzési kínálattal (alapképzés, mesterképzés, tanárképzés, doktori képzés) és legnagyobb hallgatói létszámmal rendelkező egyetemi könyvtár- és információtudományi tudósműhelye. Nemcsak interdiszciplináris kutatási hagyományokkal és elismert kutató-oktatókkal, de hazai és nemzetközi szakmai együttműködő partnerei révén kiterjedt tudományos kapcsolati hálóval rendelkezik.

Magyar és összehasonlító folklorisztika 

Programvezető: Dr. Bárth Dániel

E-mail: barth.daniel@btk.elte.hu

A doktori program 1996-tól 2009-ig a ELTE BTK Néprajztudományi Doktori Iskolája keretében működött, alapítója és mentora, Voigt Vilmos vezetésével. Az önálló néprajzi doktori iskola megszűnése után került az Irodalomtudományi Doktori Iskola keretébe.

A program az utóbbi évtizedben kiválóan megjeleníti azt a tematikus nyitottságot és sokszínűséget, amely egyenesen következik a folklorisztika mint tudományszak többarcúságából: egyszerre jellemzi egy klasszikus humántudományi és modern társadalomtudományos karakter, részét képezi az empirikus kultúratudományi érdeklődés a történelem és a jelenkor jelenségei iránti egyaránt. E többarcúság tükröződik a program témakiírásaiban és a doktoranduszok témaválasztásaiban.

Az utóbbi évtized jellemző kutatási területei a program keretén belül: történeti folklorisztika, folklorisztikai tudománytörténet (19–20. század), archivális források a folklorisztika szolgálatában, történeti szokáskutatás, a mindennapok alakzatai a 18–20. században, papok a lokális közösségekben, népi és lokális vallás, szövegfolklorisztika, a kortárs társadalmak folklórja, a zsidóság történeti és jelenkori identitáskonstrukciói, kortárs vallási jelenségek, Európán kívüli népek vallástörténete és vallásantropológiája stb.

A program hallgatói bekapcsolódhatnak a Folklore Tanszéken zajló kutatási projektekbe, részt vesznek a konferenciaszervezésekben és publikációkban. Archivális és terepmunka tapasztalataikat az oktatásban hasznosítják.

A doktori program témahirdetői:

Dr. Bárth Dániel, Dr. Smid Mária Bernadett, Dr. Vincze Kata Zsófia, Dr. Vassányi Miklós, Dr. Ilyefalvi Emese